Drámai félrefordítás

Mikor fordításról van szó, nem mellékes körülmény, hogy az adott nyelv mennyire gyakori, vagyis hányan beszélik világszerte. Az angol fordítás például olyan mindennapos, hogy számtalan tolmácsot, fordítót találni hozzá, míg a magyar szlovén fordítás jóval keményebb dió, utóbbi nyelvet ugyanis alig beszélik két millióan, ami világviszonylatban már kiugróan alacsony szám. Vannak olyan nyelvek is, melyekhez képest a szlovén elterjedt világnyelvnek tűnik, ilyen például a klallam.

Ha eddig sosem hallott a klallamról, ne gondolja, hogy tájékozatlan, ez a roppant ritka észak-amerikai indián nyelv ugyanis sosem volt széleskörűen ismert, mára pedig csaknem kihalt. Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt történt, hogy az utolsó klallam anyanyelvű amerikai őslakos elhunyt, így ma már csak pár száz, a klallam nyelvmentő program keretein belül klallamul tanuló diák beszéli ezt a nyelvet. Az amerikai kormányzat az 1800-as évektől kezdve sok évtizeden át rendkívüli erőfeszítéseket tett azért, hogy az indiánokat asszimilálja, így kötelezte őket az angol tanulására, aminek eredményeképpen sok őslakos leszármazott már generációk óta nem beszéli eredeti nyelvét. Erre a sorsra jutott a klallam is, melyet mára csupán nyelvészeti kutatások hoznak néha szóba a nagyközönség előtt, akkor is vitatható módon. Pár évvel ezelőtt ugyanis egy amerikai nyelvész, aki a ritka indián nyelvek kutatására specializálódott, hosszú vizsgálódás után „drámai” publikációt tett közzé.

Eszerint a klallam nyelvű indiánok lakta Seqium városka neve nem az eredetileg hitt „csendes víz” , hanem a „vadászásra való hely” jelentéssel bír. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk eme „rettenetes” félrefordítás jelentőségének taglalásába, felmerülhet a gyanú, hogy a kutatót a városka nevének etimológiája mellett a klallam nyelv kutatására összegyűlt jelentős támogatás is motiválhatta. Ennek fényében talán kijelenthetjük, hogy a ritka nyelvek fordítása a közhiedelemmel ellentétben kifizetődő lehet, főképpen, ha az eredményeket már nincs ki megcáfolja.