Képtelen nyelvrokonság

A különböző tévhitek és áltudományos elméletek mindig is népszerűek voltak, nem kivétel a tendencia alól a magyarsággal és a magyar nyelvvel kapcsolatos eszmefuttatások sora sem, kezdve Jézus magyar származásától, a magyarul beszélő ókori egyiptomiakon keresztül, egészen a magyar-indián nyelvrokonságig.

Utóbbi gondolatnak például az adott bőséges táptalajt, hogy valóban akadnak kísérteties hasonlóságok egyes indián nyelvek és a magyar között, sőt a magyarban jó pár indián eredetű szó található, melyekről elsőre nem is hinnénk, hogy azok. Nézzük előbb a nyelvi hasonlóságokat, melyek sokaknak gyanúsak, és melyek például a magyar indián fordítást is könnyebbé teszik, mint más egzotikus nyelvek esetében. A három nagy, és elismert indián nyelv egyike, a kecsua, a magyar ragozási logikával mutat kísérteties egybeesést, továbbá nincsenek benne nyelvtani nemek, valamint az egyeztetés nélküli melléknevek a főnevek előtt állnak, akárcsak nálunk.

További érdekesség, hogy csakúgy, mint a magyarban, a kecsuában is rengeteg esete van a főneveknek, egész pontosan 19, míg nálunk ez a szám 18. A magyar-indián nyelvi rokonságot bizonygatóknak további – igaz elég gyenge lábakon álló – érve, hogy nem kevés indián eredetű szót használunk, ilyen például a láma, a pampa, a puma, a kinin, a piranha, a kondor, a tápióka, vagy épp a koka(cserje), azonban ezen szavak esetében nem nehéz belátni, hogy egyszerű jövevényszavakról van szó, mert ahogy nálunk nincsen az erdőn-mezőn puma, vagy láma, úgy rájuk vonatkozó szavaink sem voltak korábban.

Könnyedén felismerhető, hogy az érdekes egybeesések, és a magyarba ágyazódott indián szavak ellenére az indián-magyar nyelvrokonság esélye nagyjából nulla, ugyanakkor valóban szívmelengető gondolat lehet, hogy az olvasmányélményeken felül is van közös bennünk, és például Winnetou-ban, vagy Ülő Bika törzsfőnökben.