A spanyoloknak mindenre van szavuk, még a tespedős ebéd utáni asztali beszélgetésre is. De nem csak spanyol nyelven találkozhatunk furcsa, más nyelveken nem létező szavakkal.
Például szokták önök az erdőben sétálva hirtelen magányosan érezni magukat? Hogy írnák le ezt a lelkiállapotot? Mert a németeknek erre van egy külön szavuk a Waldeinsamkeit, ami németről magyarra egy szóval nem is fordítható le.
Az olasz culaccino sem könnyebb eset, ez a szó ugyanis a hideg pohár által az asztalon hagyott nyomot jelenti, persze az olasz magyar fordítás akár folt is lehetne, de akkor hol marad a hitelesség?
Az eszkimók még messzebb mennek a sűrítésben, de az inuit nyelv egyébként is híres például a hó különböző színárnyalataira fenntartott számos kifejezés miatt. Mindenesetre, ha egy eszkimóval beszélnénk, aki az itsuarpok szót használja, akkor tudjuk majd, hogy ez a kínzó várakozás érzését jelenti, amikor folyton késztetést érzünk kinézni az ablakon, hogy megpillantjuk-e már vendégünket (abba most bele se menjünk, hogy mi a helyzet az ablaktalan jégkunyhóknál).
Ahogy a cikk elején már említettük, spanyoloknak is van a sorba illő furcsa kifejezésük, például a sobremesa, ami azt az időszakot jelenti, mikor az ebéd után az asztalnál ülőkkel folytatunk beszélgetést, ez spanyol magyar fordításban lehetne kávézás is, ha nem akarnánk a dolgok mélyére ásni.
Az indonéz nyelvben használatos jayus pedig a gyenge komikusok rémálmaiba illik, ez ugyanis az olyan ügyetlenül előadott tréfát jelenti, melyen a hallgatóság legfeljebb csak kínjában nevet.
A fenti példákból is láthatjuk, hogy a fordító munkája soha sem könnyű, mivel a legártatlanabb szövegben is megbújhat egy nehezen átültethető kifejezés, vagy egy szleng, ráadásul vannak olyan szavak, melyek az adott nyelven olyan bonyolult jelentéstartalommal bírnak, hogy fordítás némely esetben akár egy komplett mondatot igényel, melyet aztán fordító legyen a talpán, aki a lefordított szövegben megfelelően elhelyez.